Kis éji zene nappal

Nem kergetett a tatár, leültem kicsit a nagy szökőkút mellé a Margitszigeten. Néha igen látványos, amit a vízsugarak művelnek, olykor egy lövés zajának megfelelő csattanással repül fel a víz magasan a levegőbe, máskor meg ferdén hajladoznak, táncolnak a vízszalagok. A műsor ki van írva, óránként más és más, megnéztem, láttam, hogy 10 és valahány perc múlva következik el az idő, érdemes egy kis kör után leülni, megvárni. Bizet, Brahms, Liszt és Mozart következett, hát szépen kivártam. Nem a szökőkút zenél, hanem körben a hangszórók, mögötted. De van koreográfia, az igaz. Néha szépen hajladoznak, néha fellövelnek a sugarak, és tényleg lehet összefüggést találni a zene és a víz tánca között. Élvezettel néztem, még észre is vettem magamon, hogy finoman, ütemesen vezényelgetek is a kezemmel... de milyen szép Brahms magyar tánca! Na ugye. Láttam, hogy mások is élvezik, a gyerekek is kíváncsian nézték. Közepes forgalom volt ma a szigeten, nem dühöngött a nyár, kissé, mintha inkább borús lett volna az idő, de az ilyen kedves, üde látványosságok, mint például ez a szökőkút is, sok mindenért kárpótolnak.