Ajánlásommal

Valamit kéne erről írni, mert sok szempontból elképesztő látvány, fantasztikus hangulata van, meg minden egyben koncertterem, vakok iskolájának díszterme, a szecessziós építészet egy csodája, meg hát a múzeum, ami mellette van, az egy külön történelem. Pénteken voltam ott utoljára öregemberek találkozóján, csináltam pár igazán vacak képet, este volt, sötét, de azért majd megpróbálok egyszer rendeseket is csinálni. Szóval, én elfogult vagyok, már általános iskolás koromban játszottam ebben a teremben, idejártunk páran ökörködni, mint az igazgató fiának barátja voltam jelen. Bohóckodtunk a karzaton, ki-be szaladgáltunk a régi orgonából, elloptunk pár sípot is, és hát fantasztikus korokat ért meg ez a terem. A házat vagy 120 éve építették, még Ferenc József alatt, 1904-ben, József nádor meg a magyar vakok nagy patrónusa volt. Kezdetben apácák igazgatták, működtették, a második világháború utáni szocializmusban Lenin óriási álló képe volt a függönynek támasztva, Szűz Mária szobra meg el volt dugva a karzat hátsó felén, a címer hol ilyen volt, hol olyan, leragasztották, átfestették többször, ahogy a történelem szórakozott velünk, vagy mi szórakoztunk a történelemmel, egy időben a Sankó együttes próbált itt rendszeresen, Radics Béla (!!!), mondom: Radics Béla gitározott itt, ezen a színpadon, csak még egészen hülyék voltunk ahhoz, hogy tudjuk, hogy most halljuk az istenek zenéjét, később Szenthelyi Miklós és a Magyar Virtuózok próbáltak itt hetente többször, de akkor már fogalmunk volt, hogy milyen kincseket hallunk. Felnőttként 18 évig tanítottam ebben a házban, volt itt minden, ezer emlék, például amikor az úttörő csapatzászló bevonulásakor az aliglátó V. Gyula összetörte a zászlóval, azt a hihetetlenül szép festett üvegablakot, ami a ház ikonikus ékessége, később Göllesz Zoltán kollégám kitalálta a Nádor Termet, mint fogalmat, azóta magasan van a léc, csodák csodája történik itt mindig, káprázatos előadók léptek már itt fel, rengeteg filmet forgattak a teremben és a házban, volt, hogy arra jöttünk be, hogy a folyosókon végig marokkói sebesültek haldokolnak, máskor viktoriánus hajó lebegett az ablakok előtt az udvaron egy óriásdaru kötelén, máskor meg királyt koronáztak éppen a díszteremben szóval, minden és mindenki volt már itt, a kis múzeumban megtalálhatod az oktatáshoz használt régi eszközöket, az abakuszt, a dombortérképeket, a Braille-írás klasszikusait, egyébként a múzeum látogatható, vannak vezetett séták, a városnéző túraprogramok része, mit mondhatnék még... nézd meg magad!