Szabadság híd Budapest

. . talán 4-5 éves koromban itt láttam meg először a Dunát, a Gellért szálló felső erkélyéről és azt hittem, a híd miatt, hogy téglalap alakú. Aztán van még ezzel a híddal egy csomó más is, szerintem a legtöbb öngyilkossági kísérletet tevő, akiknek nagy része nem is akart öngyilkos lenni, csak a figyelmet magára irányítani, ide mászott fel, innen zsarolt, innen szedte le a tűzoltóság, rendőrség. . . egy időben ezeknek a tébolyultaknak ez volt a kedvenc terepe. Sőt, itt híresültek annak idején az un. "Demszky gombócok", azok a félgömbszerű akadályok, amivel a villamossínt védték az autósoktól. Sokan sokat anyáztak itt. De nem is egyszerű a hídra hajtani, nagyobb autóval a villamossal együtt befordulni nagyon szűk a rakpartról a hídra. Egy-egy sáv van és a motorosok, biciklisek csak növelik a káoszt. Néha a gyalogos turisták is. Mindig tele van a híd külföldiekkel, nem is csoda, pazar látvány a híd is, a Gellérthegy is, a Duna, a vár, minden, ami a környéken van. Már tele van lakattal, a szerelmesek emlékeivel a korlát, de szerintem itt is le fogják majd vagdosni, ahogy Párizsban is a Szajna hidjain, mert nagyon megrongálja a sok plusz súly a hidat. A legtöbb dolgot leírta már ZigZag, szóval a vámházak a pesti oldalon, a színes címer, meg az újmódi szokás, hogy a bármilyen nemzetiségú fiatalok felülnek a híd felső hajlatába és ott napoznak, beszélgetnek a dunai szélben.

A hidak közül ez a legdíszesebb, sok finom részletet vehetünk észre, ha jobban szemügyre vesszük. A híd középső részén villamos sínek futnak, a 47-es és 49-es villamosok itt tartanak a Deák tér felé. Ezt nem tudtam korábban, de a dunai hidak közül ez a legrövidebb. Pár éve divatba jött felmászni a hídra, nem öngyilkossági szándékkal, hanem selfie-k készítésére és "csapatozásra". A pesti oldalon fennmaradtak a vámházak, ahol egészen 1918-ig a hídvámot be kellett fizetni, ha valaki át akart kelni vagy árut akart rajta átszállítani.