Egy kis ráadás-élmény

Egy hidat kétszer értékelni nem lehet, azaz nem illik, nem húzunk le a rókáról több bőrt, mint ahány van. Na, de közben történt valami, ami ki kell, hogy egészítse az eddig leírtakat. Az történt ugyanis, hogy a híd pesti hídfőjénél álló egyik kis vámszedő házban múzeum nyílt, ha jól tudom tavasz óta, ingyen látogatható, meglepő módon még hétfőn is, ott ül egy hölgy és nyitott ajtókkal és lélekkel várja a betévedőket, Még múzeumshop is van ezen az icipici területen, vehetsz emléktárgyakat, hidas cuccokban feszíthetsz, de nem vettem semmit, bevallom. Megnéztem, ami nézhető. Kevés tárgy van, olvastam cikkeket erről, többen írták, hogy a világ legkisebb közlekedési múzeuma és tényleg. A tárlókban pár szerelemlakat, amit levágtak a hidak rácsozatáról, más országokban is teszik ezt, rongálja a hidat és a brutális súly lefeszíti a korlátot. Van néhány kép a régi Ferenc József hídról, meg a budapesti hidakról általában, fel lehet menni az emeletre, onnan nézhetsz szerteszét, meg még lenne létra a tetőre is, de oda tilos felmenni, pedig micsoda buli lenne szóval, olyan sok minden nincs ám, de egyáltalán az az élmény, hogy bemehetsz egy ilyen vámszedő házba végre, ahová mindig is vágytál, ha erre jártál. A koncepció meg az, hogy a híd az, ami összeköt, a főváros kapcsai ezek.