Tanulság

Az ember ne közlekedjen rutinból, nézzen először körül. Ebből is látszik, milyen régen voltam az aquincumi romkertben és múzeumban, hogy simán bepróbálkoztam ott, a vonat töltése mellett, ahol kb. 10 éve még a bejárat volt. Hopp, erre ki volt írva, hogy na, másszon csak tovább a járókelő, kerülje meg a háztömböt, oszt 780 méter méter után majd meglesz az... elnyomtam egy kacskaringóst és mentem. Ha egyszer egy üzlet beindul... szóval, meglett a bejárat, behatoltam, rögtön a belső termekkel kezdtem, víziorgona, mozaikok, szobortorzók, szép lett az épület, öröm benne mászkálni, az őrnek nem volt ilyen öröm, hogy ott vagyok, elkezdett kiabálni, hogy február, február, jönni kéne, mert neki el kell mennie WC-re, és van itt valaki. Mondtam neki, hogy megállok nem mozdulok. Az úgy nem jó. Mondtam, hogy kötözzön ide vagy bilincseljen ide a csőhöz, akkor nem tudok csinálni semmit., Az sem jó. Mondtam, hogy ok, akkor menjünk ki együtt WC-re, csatoljon magához, az lesz a megoldás... de aztán jött február, leváltotta a megfigyelőmet, és az mehetett könnyebbülni, én meg továbbra is figyelés alatt álltam. Sok múzeumban van ez így. Az ember szokjon hozzá, mondtam is nekik, hogy nyilván úgy nézek ki, mint egy egyiptomi sírrabló. Később, kint a szabadban tovább folytatódott a nézelődés, szép dolog ez a feltárás, de mondtam is magamnak, hogy a romvárosok, szobák, templomok ,ilyen egyformák, látsz valahol fél méteres falmaradványt sok felé magad körül, meg nem mondod, ha nem mondják meg mások, hogy ez akkor itt egy árpádházi boldogita klastrom imaterme, dupla fürdőház a török korból, vagy római söntés. De hát itt tudjuk mi, mert megmondják. Nagyon kellemes séta volt a romkertben, méltóan szép múzeum ez, időnkét azért be kell ezt járni. Sokat dolgoztak rajta, látogatóbarát lett, játszótér is van, némi interaktivitással, Tetszett a festőház, meg a Mithras-szentély is. Összességében nagyon alánlom, sokat elmesél a múltról, nem volt ez a föld mindig a magyaroké, mások vére is tapasztja a hantokat bőven.