Kedves, idős házaspár fogad, a belépő tényleg csak párszáz forint, nem egy tétel, és bőségesen megtérül élményben a séta alatt. Az úr elkezdett vezetni, lelkesen, szeretettel, személyesen, aprólékosan, de nem terhelve felesleges adatokkal, részletekkel, egyik döbbenetből a másikba estem, holott nem vagyok egy mániákus műszaki szakember, de ez itt egyszerűen lenyűgöző. . . az igazi sokk akkor ért, és ezt még most sem hevertem ki, amikor kiderült, hogy ez az úr Strobl Alajos, annak a bizonyos Strobl Alajosnak, a szobrásznak az unokája, a hölgy pedig Csonka Jánosé. Egyszerűen csak pislogtam, nem kaptam levegőt, és belülről majd megfojtott a meghatottság, a tisztelet, nem tértem magamhoz. . . 80-on felül vannak régen, ki tudja, meddig vezetnek még itt és kiket. . . és mi megy el velük, ha egyszer elmennek ők is örökre. De most itt vannak, és én méltatlannak éreztem magamat arra, hogy ők ennyit törődjenek velem. Számtalan dologgal szembesültem a látogatás során. . . Csonka János a semmiből, a világvégéről egy szegénycsalád sokadik gyerekeként jött a világra, Nem tanult hanem utazott, látott, tapasztalat, feltalált, egyszerűen korszerűsítette a világot. A nulláról megteremtette a magyar ipart. Gépet, működő ipari gépeket alkotott, amit előtte soha senki más ebben az országban. 1900-ban díjat nyert varrógépével a párizsi világkiállításon. Megalkotta - előzmények nélkül - a magyar személyautót. A múzeumban két autó van, száz év múlva is múködőképesek voltak, és többezer kilométert lehetett menni velük. Semmi műszerfal, csak pedálok és kormány. Megdöbbentő, mondom. . . itt állsz, megfoghatod, megérintheted, minden gépet kipróbálhatsz, mozgásba hozhatsz. . . szóval egy ipari mesevilág. Ebben a házban volt a gyár, a műhely, és volt, amikor minden szintjén Csonkák laktak. Az államosítás egyszerűen elvette ezt a csodagyárat, és egy lakatossegédet ültetett az igazgatói székbe, ahogy más gyárakban is. Ez is a történet része. De most itt van, most még láthatod, most még részese, tanúja lehetsz te is valami nagyon nagynak itt!