Megint leróttam a tiszteletemet

Éppen mentem Herzl Tivadar miniszobrához, hogy ide megörökítsem, amikor belém is nyilallt, hogy hopp, biztos feltettem már ide az élményemet, véleményemet legalább 10 zsinagógáról, Európa legnagyobbjáról meg nem? Hogy lehet ez... na, sürgősen pótolni kell. Jegy, zsebből kipakolás, fémdetektorok, aztán befelé... na nem azért, mintha először járnék itt, de az talán régebben volt. Fantasztikus koncertek jutnak eszembe, Palya Bea szefárd dalai, csodaszép volt. Azért ez egy élettel-átokkal vert hely, régen, valaha, a Károly krt. volt a keresztény-zsidó világ határa, a középkorban a belső részbe zsidó nem tehette be a lábát, ez meg itt, a körön kívül valaha keresztény templomnak épült, olyan a beosztása is, a zsinagógákban a tóraolvasó asztal helye nem a nézőkkel szemben, hanem a térség közepén helyezkedik el, Itt meg nem. Itt olyan, mint a színház, pártház, mozi vagy keresztény templom. frontálisan hat a tömegre. De csodaszép, az biztos. Aprólékosan igényes kidolgozás. A mór-keleti stílust valahogy még esztétikailag a jóízlés határán belül tartott harmónia az épület kívül és belül. A karzatra most nem lehet felmenni, csak nagyobb ünnepeken. Megnéztem az udvart is, a gettó fotókiállítását, meg persze a zsidó múzeumot is, aztán még bámészkodtam volna, mert az ilyesmiből sohasem elég, de rámaszaladt a délután négy óra, a zárás ideje és kihajtották a termekből a fizető közönséget. Minél több vallás minél több nevezetes helyére járok, annál kevésbé értem meg a vallások egymáshoz fűződő feszült vagy néha ellenséges viszonyát. sokszor eszembe jutott már, hogy tulajdonképpen az emberiség átkai, szellemi csapda, amit soha nem tanultunk meg igazán kezelni.