A ZSIDÓSÁG FŐTEMPLOMA

Valamikor hajdanán már jártam itt, a híres Dohány utcai nagy zsinagógában, de az ámuldozásomon kívül nem sokra emlékeztem vele kapcsolatban. Örömmel és nagy várakozással fizettünk hát be most egy vezetett zsinagóga-sétára. Kitűnő hozzáértésű szakvezetőt kaptunk, aki a körülmények ellenére is igyekezett minden fontos vagy érdekes információt átadni a csoportnak. Merthogy a körülmények abból a szempontból nem voltak előnyösek, hogy vasárnap délelőtt jártunk ott, amikor a külföldi turistaáradat szinte ellepi a zsinagógát. Irigylem is, most látva, Ugor kolléga fotóit a szinte üres belső térről. Tényleg jobb nem a turista főszezonra és hétköznapra időzíteni a látogatást.
De ez nem egy keresztény templom, ismereteim szerint nem is épült annak. A pesti zsidó hitközség elöljárósága 1850 végén határozta el, hogy a Dohány utcai telken, telkeken a már meglévő kisebb zsinagóga átépítésével egy reprezentatív, fényes kultusztemplomot épít. Több építészt felkértek a tervezésre, végül hosszú huzavona után a ma már nem létező bécsi nagyzsinagóga építőjét, Ludwig Förstert bízták meg a tervezéssel, aki egy mór stílusú épület tervével nyerte el a megbízást. Kétségtelenül tervezett más zsinagógákat is, de művei sorában keresztény templomok is szerepelnek. Az építész és a zsidó hitközség közötti elszámolási viták nyomán azonban Förster felmondta az együttműködést ezért a zsinagógát Feszl Frigyes, a Pesti Vigadó híres építészének közreműködésével fejezték be. Tehát a Dohány utcai zsinagógát keresztény építészek tervezték és építették. Nem csoda hát, így magyarázta vezetőnk, hogy a keresztény templomokból ismert egyes elemeket vittek be a pesti zsidók főtemplomába. Nekem az itt sosem használt, mégis mindkét oldalra elhelyezett szószékek tűntek fel meg a zsinagógákban nem jellemző orgona például.
És igen, különösen a vasárnapi turistaözönlés közepette nemigen lehet itt semmiféle áhítatra jutni, de ez egyébként is erősen neológ vallási hely, ez látszik a terem belső elrendezésének néhány részletében is. Mondják, akik idejárnak, hogy itt a péntek esti vagy a szombati istentiszteletek sem olyan ájult csendességben, mereven zajlanak, mint egyes keresztény liturgiák szerint.
Áhítatot tehát nem éreztünk, sok turistát kerülgettünk, és mégis, és ennek ellenére egy csodás imatermet láttunk.