Kisföldalatti kripta

Olyan volt ez, mintha eltemettek volna néhány ősi kocsit a régi időkből, mi meg alászállnánk, és megcsodálnánk őket, akár az altemplomokban, kazamatákban mumifikálódott főpapokat, királyokat szokás... szóval, lementem oda, és hát az alvilág ajtajában mindig áll a Cerberus vagy pénztáros, hogy ne tovább vándor, először az obulusokat letenni ám, aztán majd csak úgy... én eljátszottam a szokásos mókámat a 70 évemmel, a hölgy kifejezte az őszinte csodálkozást, lepaktáltunk, hogy akkor 0 forint, de a fényképezésért fizetni kell akkor is, külön! Afenébe... de hát az az 500 Ft nem fájt annyira, meg a múzeumot is fenn kell tartani valamiből, hát tessék. De ettől aztán nagyon jó lett a dolog, a hölgy eljött velem, kinyitogatta a bűvös kocsikat, és meg teleillatoztam magam azzal a régi jó faszaggal, ami azokból az ősi kocsiból áradt... elmondtam, hogy én még az a kiadás vagyok, amikor még az Állatkert volt a végállomás és feljött a feszínre a földalatti. Mondta a hölgy, hogy ő is. És innentől csudákat meséltünk egymásnak, villamosokról, állomásokról, meg a vendégekről, akik idejárnak, nagyon jó lett a hangulat, és rendkívül élveztem a látogatást. Meg még feszítette egy kissé a keblemet a régi büszkeség, hogy a földrész első kéregvasútján járkáltam, a természetes életterem volt, hiszem két sarokra laktam a Hősök terétől, szóval nekem ez az egész nyilván több, mint másnak. Ajánlom is mindenkinek. De valahogy hiába ajánlom, mintha itt múzeumokat csak ketten látogatnánk, ZigZag meg én. De hátha másnak is megjön egyszer a kedve...