Könyvből a múzeumba

Ezt ma annak köszönhetem, hogy van az a bizony Budapest Nagyregény, amelynek minden egyes kerületről szóló fejezetét más és más neves író írta. A III. kerület éppen Vámos Miklósnak jutott, ő ír avatottan az itteni múltról, történetekről. és közben emlegette a Goldberger gyárat, meg a Goldberger múzeumot is. Na, erre kinyílt a könyv (szája is) és vádlón nekem szegezte a kérdést, hogy voltál te már a Goldberger múzeumba? Nem? Micsoda magyar vagy te, idegenszívű, rút szibarita váz, szégyelld magad! Pfú, letöröltek a szégyen pírját egy vizes törölközővel az arcomról, és rohantam a villamoshoz, majd a HÉV-hez, hogy odaérjek még nyitvatartási időben, és 17 óra körül ez sikerült is. Múzeumban általában egyedül vagyok a legtöbbször, most is. Kószáltam a termekben, abban a házban, ahol a Goldberger gyár vezérkara volt egykor és ittam a falakról a szavakat, meg gyönyörködtem a történetben. Hogy az egyik kékfestő sátorban kezdődött és 200 éven át tartott ez a sikersztori. Hogyan gyarapodott nemzedékről nemzedékre a gyár, úgy, hogy közben jót tett mindig a környezetének, meg a hazának is. Már az 1848-as szabadságharcban is a honvédők között találjuk őket. Később a világhír is eljött, a csodás textíliák gyártása, meg még Ferenc József is, személyesen! Horthynak is a barátai voltak a Goldbergerek, rangot is nyertek, címerük is itt látható. Aztán a haláltáborba való elhurcolás, és a halál éppen a felszabadulás idején... de még a gyár élt és állt, a szocializmusban is termelt, csak más szerkezetben. Hát erről szól a múzeum, a mi történetünk, magyaroké, a tetteink súlya, következménye minden téglában benne van. Mély gondolatokat szánt fel, és nagyon informatív kiállítás, csak ajánlani tudom bárkinek!