Eszközök a patakvérhez

Tegnap elmentem a Hadtörténeti múzeumba. Hát biztosan nem először, emlékszem, volt idő, amikor vak gyerekeket azért hoztunk ide, mert tartottak számukra olyan napokat, amikor a tárgyakat megtapogathatták, és akkor én is élveztem, hogy megfoghattam valami történelmi relikviát. Amúgy, meg ha sűrűn jársz kastélyokba, várakba, ott szinte mindig van bizonyos mértékű hadtörténeti bemutató, ma már alig van vár meg kastély ágyúk, pajzsok, kardok nélkül. Néha túl sok, mert látom, hogy sokszor senkit nem érdekel már. De engem még mindig, a háború, a gyilkolás az emberiség ocsmány alapbetegsége, minden képmutató, szemforgató békés vallás dacára viszont vele élünk, a történelmünk legjelentősebb része csaták, vér és öldöklés, és erre minden nacionalista minden országban melldagasztóan büszke is. Hősök! És nézzük az erről szóló főmúzeumot! Az emeleten jellemzően a huszárok kora látható, az 1848-as forradalom, szabadságharc története, tárgyai. Az alatta lévő földszinti tárlók az első világháborúról szólnak, a folyosó meg inkább a tanácsköztársaságról. Van egy udvar, ott van pár löveg, páncélozott jármű. az alsó szinti, földszinti folyosó mások oldala pedig az 1956-os eseményekkel kapcsolatos, ami szintén egy forradalom és szabadságharc volt, csak egy másik korban. Második világháború nincs a múzeumban. Ebben az intézménybe is alig járnak emberek, főszezon van, a vár tele turistákkal, de itt egy német házaspár volt az egyik eltévedt, a másik látogatók meg két arab srác, akik egy kissé hangoskodva végigtrappolták a termeket, nagyon beható érdeklődést egyik kor iránt sem tanúsítottak. Viszont, ha van benned egészséges kíváncsiság, nagyon sok érdekes tárgyat, részletet figyelhetsz meg, tényt tudhatsz meg a korok emlékei között, mégis más, mint a mozi, ezek valódi tárgyak, a gyilkolás valódi eszközei, valódi kitüntetések a hősiességért, zászlók színeiért, koronákért, országalmákért