Kiscelli Múzeum Budapest

Rippl-Rónai, Egry József, Fereczy Károly és mások, és mind érdemes arra, hogy megbámuljuk őket. Olyan furcsa, hogy itt ilyen rosszul megvilágított folyosói képek lettek ezek. Na, de az egész múzeum furcsa, vagy is szokatlan, valahol. Van az összevisszaságnak valami közös harmóniapontja, és ez maga a környezet, az épület. A képtér folyosóján találjuk a régmúlt egyéb tárgyi emlékeit, főleg, amik Budapesthez köthetők. Nem sorolnám, csak sétálnék teremről teremre, mint Muszorgszkij zenéjében. Ha a festményeket nem is, de a tárgyak közül többet elraktároztam egy-egy fotó erejéig magamnak, meg persze megosztom itt is, hátha valakit érdekel. Nagyon tetszett még, és még nem kapott említést a komplett patika, a pesti Arany Oroszlán berendezése is. Nos, ezt a múzeumot is látni kell, nem egyszer, de többször.

szinte sehol nincs parkolóhely, a múzeum elé állni nem szabad, a szemben lévő kanyar meg dugig van állandóan kocsival. Sebaj, megoldottuk. Hálás dolog ZigZag után írni, mert ő mindig leírja, hogy hány méter magas az épület, hány szoba, ablak stb. van rajta, és melyik téglát melyik műhelyben melyik iparos gyártotta mikor. Igazán tiszteletre méltó precizitás. Így nekem már erre nincs is gondom. Szóval, ez a kis Cell monumentális építmény, kívülről hatalmas vár, belül szép kastély, templom és minden egyszerre, csak attól függ, mit akarsz benne látni. Én kiállításokat szerettem volna. Alapvetően három típus van jelen, az emeleten egy kísérleti fotókiállítás, a másik oldalon a Budapest történeti tárlói, de az, amiért odavoltam, az lent volt a sziklapincében, az egy fantasztikus kaland! A "Testmaszkok"! Hát, mekkora hangulat, kaland, borzongás, fantázia, szépség egyszerre! Három fiatal művésznő, Bérczi Zsófia, Nagy Fruzsina és Szűcs Edit közös ötletszüleménye, megfogalmazni sem lehet, hogy mi ez, horror, a bennünk élő félelemképek alapjai, mitikus nők, mintha valami vámpírok báljáról vagy kriptából jöttek volna, ugyanakkor éppen ellenkezőleg, tiszták és sokszor szépek a ruhakompozíciók, a mozdulatok, de nem tudsz szabadulni a képüktől, a zene a falból, a pincében suhogó szél. . . alig tudom megmagyarázni vagy kifejezni. Így utólag, elnyomta a többi emelet élményét, azok, mintha leminősültek volna. Nagyon érdekes volt a cégérkiállítás, a régi szobrok terembe ültetése, az ősi nyomdagépek, kevésbé volt érdekes a kísérleti fotókiállítás, nem, ezt nem tudtam jól megfogni, maga az épület számos felfedezendő belső tér, a hatalmas templomrész így, feketén üresen meghatározó élmény is lehet, de a pince ma mindent vitt.

A bejárattól jobbra és balra a földszinten a Pest-budai cégérek kiállítás látható. Nekem az tetszett a legjobban, amikor a régi cégért az egykori üzlettel korabeli fotón is sikerült megörökíteni. Rá sem lehet ismerni a mostani városunkra! A jobb folyosó végén a pesti Arany Oroszlán Patika berendezése látható, amelyet 1951-ben államosítottak. További állandó kiállítások: A főváros régisége 1780-1873. II. József császársága idejétől Pest-Buda-Óbuda egyesítése közötti időszak tárgyi emlékeit láthatjuk, reformkori szobabelsők. A barokk szoborcsarnokban 18-19. századi szobrok és domborművek láthatóak, köztük a Mátyás-templom előtti Szentháromság szoborcsoport alakjai 1712-ből. Az altemplomba levezető csigalépcső mellett nyomdászattörténeti kiállítás kapott helyett, számos régi nyomdagéppel 17-20. századból. A múzeum számomra legérdekesebb részei a romjaiban is lenyűgöző templom, valamint a kissé rideg, de hangulatos altemplom voltak. Ez utóbbit jelenleg nem hasznosítják, nagyon hideg van. A felnőtt kombinált belépő 600 Ft-ba került, a fotójegy 1000 Ft. Jó páran a csoportból fotójegy nélkül is gondtalanul kattintgattak, bár olykor rájuk szóltak a teremőrök.

Ez egy kombinált jegy, amellyel az összes állandó és időszakos kiállítást meg lehet tekinteni. A Zichy-család építtetett itt a kiscelli dombon lévő birtokukon kápolnát a Mariazell-i kegyhely mintájára az 1720-as években, majd trinitárius kolostort is emeltek a szerzetesrend számára. Miután II. József feloszlatta a rendet, a berendezési tárgyakat elárverezték, és laktanyává alakították az épületet. 1890-ben szükséglakásokat alakítottak ki, majd 1910-ben Schmidt Miksa vásárolta meg, aki kastéllyá alakította. Lakáscél mellett itt helyezte el becses műgyűjteményét, valamint a lakásberendezési cégének bemutatótermet alakított ki az épületben. Végrendeletében a fővárosra hagyta a kastélyt és a gyűjteményt. Budapest ostromakor a 2. világháborúban az épület súlyosan megsérült. 1948-ban nyílt meg a kiállítás a helyreállított épületben. A Fővárosi Képtárnak csak egy kis része van itt kiállítva, szerintem nem túl érdekesek. A képek mellett szobrok is láthatóak nemcsak beltérben, hanem az udvaron is. Tartanak időszakos kiállításokat jelenkori művészek számára, ottjártunkkor a romos templomtérben Szüts Miklós akvarelljei láthatóak. Nagyon különleges hangulata van ezeknek a képeknek ebben a félhomályos misztikus térben.