A szerteágazó másik része

Látom, a Kiscelli Múzeum két részre van osztva, És így, kisé önkényesen úgy tekintem, hogy a szoborcsarnok, sziklapince, cégérek, kísérleti fotókiállítás volt az egyik oldal, a képtár, ami viszont itt jelezve van, az meg az emeleti másik oldal legyen. Meghökkentő, hogy milyen neves magyar festők művei csak úgy, kint lógnak a falon, szinte védtelenül, őrizetlenül. Rippl-Rónai, Egry József, Fereczy Károly és mások, és mind érdemes arra, hogy megbámuljuk őket. Olyan furcsa, hogy itt ilyen rosszul megvilágított folyosói képek lettek ezek. Na, de az egész múzeum furcsa, vagy is szokatlan, valahol. Van az összevisszaságnak valami közös harmóniapontja, és ez maga a környezet, az épület. A képtér folyosóján találjuk a régmúlt egyéb tárgyi emlékeit, főleg, amik Budapesthez köthetők. Nem sorolnám, csak sétálnék teremről teremre, mint Muszorgszkij zenéjében. Ha a festményeket nem is, de a tárgyak közül többet elraktároztam egy-egy fotó erejéig magamnak, meg persze megosztom itt is, hátha valakit érdekel. Nagyon tetszett még, és még nem kapott említést a komplett patika, a pesti Arany Oroszlán berendezése is. Nos, ezt a múzeumot is látni kell, nem egyszer, de többször.