Nem tudom, kinek javasoljam, vagy kinek nem, azt hiszem, az un. kortárs művészet megosztó dolog, van, akinek van hozzá affinitása, másoknak nincs. A múzeumban hatalmas terek vannak fizikailag, ez nincs igazán kitöltve anyaggal, elég sok a videobemutatós rész, ahol kisebb, függönnyel elválasztott részbe lehet beülni és rövidfilmeket nézni. De nagyon sok az elgondolkodtató dolog is. . . ha van türelmed, figyelsz, rengeteg izgalmas dolog tárul fel a képek, szobrok, installációk között, csak bele kell gondolni, hogy miért keletkeztek, miről szólnak. Nekem talán most maradandó lesz a haldokló robotok terme, ahol számtalan kis alkatrész, mint egy nagy csatatér a halál eljövetele után, szanaszét szórva hever, néhány darab meg vergődik, haldoklik is fizikailag. . . Izgalmas volt az is - kicsi a világ -, hogy az egyik szinten két régi ismerősöm - mindketten tanítottak korábban valahol - volt a teremőr, nagy ölelkezések, meg üdvözlés, de ők viszont egymást nem ismerték, és kérdezték, hogy őt honnan ismerem. . . még egy érdekesség, az első szinten találkoztam egy vidéki kistelepülés polgármesterével és feleségével, ahová nyaralni járok. Mondom, nagyon kicsi a világ. . . a művészet viszont egyetemes!