NaConxypan hercegéért megéri felmenni

Igen, tudom, mindent tudok...! Mégis és mégsem: Sosem szerettem felmenni bármilyen nagyszerű kiállításért sem a Magyar Nemzeti Galériába a Budavári Palotába. Ez külön program, rákészülődés, merthogy a közlekedés sem könnyű ide, ma meg már időnként a pár száz méteres gyaloglás is megerőltető számomra. Kiváltképpen, mert most nagyrészt tényleg építkezési terület jellegű, amin át kell botorkálni a Dísz tértől, közben a nemzetközi turistahaddal és a hőséggel is megküzdve.
De persze ez sem tarthatott vissza attól, hogy vidéki lakomból felutazzak a fővárosba megnézni a Gulácsy-kiállítást. Kuriózum, ritkaság, egzotikus és egzaltált szépség, ami a termekben fogadja a látogatót. Jó lett volna, jó lenne szakvezetéssel megnézni a tárlatot, de ez végképp nem fér bele a programszervezésünkbe. Viszont itt is nagyszerű, tartalmas ismertetők szólnak a falakon a művészről, életútjáról és egyedileg a művekről. Nem először tapasztalom ezt mostanában, és nagyon örülök neki. Évtizedekig azzal sanyargatták a kiállítások közönségét, hogy csak a legszükségesebbeket írták ki a tárgyismertetőkre, ezzel szorítva bennünket a roppant drága katalógusok megvételére.
Még van éppen egy hónap felmenni és megnézni Gulácsy Lajos, ahogyan magát nevezte: NaConxypan hercegének életmű-kiállítását. Felejthetetlen élmény! És hiába, hogy az épület előtti téren annyi a turista, mint égen a csillag, közülük csak kevesen mennek be a kiállításokat megnézni. Odabent tényleg csak azok vannak, akiket érdekelnek a kiállított értékek, persze ők sincsenek kevesen.