Igaz, hogy hazudtak nekem levélben, hogy nem voltam a titkosszolgálatok által megfigyelve, pedig van rá néhány bizonyítékom de sebaj, attól még az épület szép. Rontsunk be! Kis csevegés a biztonsági őrrel, meg másik kis csevegés a recepción? pénztárban? ülő hölggyel, aztán előtaláltak nekem egy szakértőt, aki segít bemennem A nemzet emlékezete című kiállításra. Pompás, köszönöm. Hölgyet meg is találtuk, ajtót kinyit, becuccolunk a terembe, csak ő és én a sötétben, jó hideg van itt a kinti kánikulához képest, a hölgy nagy tapasztalattal sapkát, meleg holmit öltött, és meg elájultam pár kérdést tettem fel, aztán olyan izgalom fogott el, mint egy kisgyereket. Körben a tárlókban iratok a magyar történelem szinte legfontosabb dokumentumai, iratai! Az első három ugyan másolat, így az Aranybulla is, de a harmadiktól kezdődően mind EREDETI! Az IGAZI Bécsi béke, a Pragmatica Sanctio, Erdély önállóságának dokumentuma, az un. áprilisi törvények, a kiegyezés, Trianoni békeszerződés vagy békediktátum, a szovjet megszállás, jóvátétel hogy csak néhányat említsek, itt vannak mind szemmel látható, sőt, digitálisan LAPOZHATÓ formában! Ujjongtam. A hölgy mutatott, mondott pár dolgot én meg csak úgy közbevetettem, hogy ne fáradjon feleslegesen, hogy nem vagyok ám csak amolyan faragatlan járókelő, kocsmai statiszta, én dolgoztam ki a történelemtételek jelentős részét az állampolgársági vizsgához nem is olyan rég, Mátyástól Kádárig. A hölgy erre megsimogatta a lelkem, hogy ez rögtön látszott is. Na, erre el is érzékenyültem. De hát ez egy ilyen nap volt, néha csupa ajándék az élet, és váratlanul gurulnak eléd gyöngyök az utad porába. Akit meg az ilyesmi érdekel, és egy picit is kíváncsi ennek az országnak a múltjára, az feltétlenül látogassa meg ezt a helyet!