Már nagyon rám fért

Itt volt az ideje újra elzarándokolni a természettudományiba, mert, ha nem művelődsz semmit, akkor csak egy kétlábonjáró szervesanyag-átalakító maradsz. Praktikusan végigsétáltam a Ludovika Campuson, és itt lyukadtam ki. Érdekes, hogy milyen sok orosz vagy ukrán jár újabban múzeumba, most is többekkel találkoztam, pici gyereket is tologattak, de, úgy látszik, érdeklődő emberek. Szóval, az ember bemegy és vannak időszaki kiállítások, meg az állandó is. De egyébként egy rakás cukisággal találkoztam, a földszinten van egy zümmögő múzeum, a méhekről szól, azok fontosságáról, és eléggé gyerekbarát, interaktív, játszani hív a környezet, és azzal együtt, hogy főként gyerekeknek szól, felnőtteknek is szerethető. Zümmög az egész fal, mindenhol minden... nagyon helyes és fontos törekvésnek tartom a téma melegen tartását, meg a kicsikhez való eljuttatását is. A trópusi halas részen átsétálva van némi új szerzemény, ajándékozott leletek, csontmaradványok, a másik oldalon, az emeleten imádtam a rovarok és az ékszerek közötti művészi párhuzamot, majd kötelező kirándulás az udvarra a dino-szobrokhoz, aztán felmásztam az emeletekre, hogy az állandót is megvizslassam... végtére is, biológiatanár vagyok, vagy miaszösz. Mókás a Noé bárkája, most is megvan, felnőtt lányom még picike volt, amikor először barangoltunk benne, és közben az jutott eszembe, hogy Noé meg Biblia ide vagy oda, ez az egész cucc itt, úgy ahogy van, gyökeresen ellentmond a teremtés, meg a fajok állandósága elméletének, vajon az oktatás terén a kötelező vallási középkorba zuhanó ország hogyan számol el ezzel a múzeumlátogatások során? Mindegy, most még van, most még nézhető, a szomszéd terjeszkedő Nemzeti Közszolgálat Egyetem nagyüzemi szolgagyára nem zúzta le még ezt, most kell látni, nézni, tudni, amíg van mit... Én jól éreztem magam, szép ez a hely, mindig ad módot arra, hogy az ember elbámészkodjon, csodálja az ásványok vagy a rovarok vagy egyáltalán az élet sokszínűségét.