De a leginkább a legutóbbi celldömölki mozdonylátogatás indított arra, hogy a siralmas élmény után elzarándokoljak a Vasúttörténeti parkba. Ez nem állami múzeum, hát itt nem vonatkoznak a máshol működő kedvezmények. Viszont fotózni szabad. Így az ember - végre kánikulamentesen - elsátálgathat a viszonylag nagy területen, a rengeteg igen érdekes mozdony és vasúti szerkezet között. Akármennyi időt el lehet itt tölteni. Négyest azért adtam, mert elég sok hely látszólag indokolatlanul le van zárva a látogatók előtt. Viszont még így is marad látnivaló bőven, elgondolkodhatsz, hogy többször találkozol például ágyúval is. . . hogy mi mindenre használták a vasútat, jóra és rosszra egyaránt. Tébolyult országvezetőink mászkáltak páncélvonatokon, ismerjük a világháborús páncélvonatokat, a Tanácsköztársaságnak is voltak páncélvonatjai, tudjuk Horthy Turánját, de a búr háborúban is részt vettek a sínekről öldöklő szerkezetek. Aztán hadiutánpótlást is vonatok szállítottak, meg a zsidókat is a lágerbe, vagy málenkíj robotra. De voltak jó vonatok is, az árúszállítás egyik fővonala, a posta elengedhetetlen kelléke, meg hát az utazás, kirándulás, a végtelen szabadság érzése is sokszor a pályaudvarokhoz kötődött. . . ez mind-mind vonat. Ezeket azért látni kell, meg kell csodálni, sok mozdonyra fel lehet mászni, megnézni, hol fűtötték a mögötte lévő szeneskocsiból menet közben, hol sípoltak, hol fékeztek vele. . . a vonat egy csodatévő. . . fellépsz a lakóhelyed peronján egy lépcsőn, szundikálsz sok órát vagy bámulod a tájat és lelépsz egy távoli faluban, városban ugyanarról a lépcsőről a másba, a jövőbe, az újba. . . szóval nagyon jó ez a vasúttörténeti park, megnéztem egy lóvasút-kocsit is, igazán megérte ma valami hasznossal és széppel tölteni az időt.