ISMERKEDÉS A LYUKACSOS SAJTTAL

Első látogatásunk, első találkozásunk volt a hétvégén a Magyar Zene Házával a Városligetben. Számítottunk rá, hogy erősen más jellegű építménybe megyünk, mint az idelátszó rakétasiló x ipari raktár hibrid (hivatalosan Néprajzi Múzeum), és így is volt: Nagyon szépen kialakított és gondozott, profi kertészet színvonalú parkon keresztül lehet eljutni a lyukacsos nagy ementáli sajthoz.
Meresztgettük is nyomban a szemünket, tekergettük a nyakunkat, hogy lássuk, mi van fölöttünk. A meleg, sárgás színhatás és a fák közelsége kellemes érzetűvé teszi az alanti tereket is, de az építészeti ötlet csak lebeg a fejünk felett, valahogy nem ér le a földig, és a föld alá sem, mert a -2 szinten, ahová a népszerű időszaki kiállításért mentünk, a szomszéd házból már ismert rideg klinikai fehérség és végtelenül leegyszerűsített közeg fogadja a látogatót.
A Nekünk írták a dalt! címmel megrendezett magyar poptörténeti kiállításra a reggel 10 órás nyitáskor már nem volt csak délutáni belépőjegy, mert a zsúfoltság elkerülése érdekében korlátozzák az egy időben beengedett nézők számát. Mi szerencsére a neten vettünk előzetesen jegyeket, így a választott időpontban bebocsátást nyertünk. Korosztályunk ifjúkorának zenéjéről szól a tárlat, de nem nagyon szólított meg bennünket... És nemcsak azért, mert esetenként nem is szólaltak meg a kihelyezett fejhallgatókban a zenék...
Mindössze ennyi volt hát az első találkozásunk a Magyar Zene Házával.
Szeretnénk majd még máskor is jönni, jobban megismerni az épületet is, az intézmény szolgáltatásait is. Mi még adunk magunknak és a Háznak közös esélyt!