Tündérilonásdi

Van ez a kis drága eldugott intézmény a Tabán alatt, a Döbrentei térnél nem minden nap van nyitva, és ha nyitva van, akkor is eltérő időpontban csoportoknak vagy egyedi bámészoknak, de én ravaszul kifigyeltem az időpontot és bementem ma. Gyönyörű régi ház, az ősi Tabán megmaradt kis ékköve. Bent egy eleven ékkő, egy lány jött szembe, szőke volt, akár a Bakonyban ősszel játszó délelőtti Nap, telt idomai a természet megújulásának állandó szimbólumát hordozták a maguk hétköznapot ünneppé festő pompájában, és mezítláb volt, a bársony lép így a tengerparti sziklára Kirké szigetén. Az ember tehát naponta meghal és újjá is születik. Ez a kicsike múzeum valójában egy nagy interaktív játszótér. Ha jót akarsz a gyerekeidnek és van is bennük hajlam, akkor jó időtöltés nagyon. Kis feladatfüzet van, termeken át kell megszabott feladatokat megoldani. Nagyon tetszett, hogy autistáknak egy külön füzetet csinálnak, egészen másképp, könnyebben megfogható szavakkal, ábrákkal, fogalmakkal és akkor kezdődjék a móka kincsvadászat, királyok és sárkányok, mesék és versek, termeken át. Kibújt belőlem a kisgyerek, felmásztam a létrás állványra, de azt ott fent négykézláb-mászásra tervezték, és azt is inkább eleven kertitörpéknek, szóval, szinte csapdába estem és alig tudtam farolva lemászni. Na jó, ez is a kaland része. Ha nem egyedül lettem volna és kisded lettem volna, persze, egészen más lett volna. De így csak otthagytam egy falatot a szívemből.