HŰŰŰ, MENNYI KÖCSÖG EGY RAKÉTASILÓBAN!

Az El Greco kiállítás megtekintésére utaztunk Budapestre, de megrémültünk a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén bejutásra várók hosszú, tömött sorától. Ellenkező irányba indultunk hát, és elmentünk az új Néprajzi Múzeummal ismerkedni.

Bemenni azonban erős megfontolás után mertünk csak, mivelhogy úgy néz ki a bejárati rész, mint egy katonai rakétasiló sötét nyílása, hiába csipkézi a fölötte lévő falat keresztszemes hímzésekből ideapplikált sorminta. Bejutva az épületbe már inkább azon töprengtünk, hogy ha nem is rakétasilóban vagyunk, akkor inkább egy repülőgéphangárban vagy egy óriási betonbunkerben, jobb esetben hatalmas ipari raktárban. A múzeumfunkció a legkevésbé jutott eszünkbe, míg a gagyi sárga-fekete figyelmeztető szalagokkal ékesített végtelen hosszú lépcsősoron vándoroltunk a jórészt üresnek látszó hatalmas bunker aljába.

Hogy ezután pontosan hol, mikor és mi volt, vissza sem tudom idézni, mert minden olyan nyomasztóan egyhangú szürke vagy kórházi laboratórium-fehér, hogy nem tudom semmihez kötni az apró történéseket. Persze miért várunk megnyugtató, ugyanakkor eligazító pasztell színeket egy bunkerben?

A fekete háttér elé helyezett hihetetlen mennyiségű kerámia azonban mégiscsak feltűnt; a férjem rémülten fel is kiáltott, hogy: Hűűű, mennyi köcsög! Megijedt, hogy ezt a több ezer tárgyat mind egyenként fogjuk megnézni.

Nos, az hamar kitűnt, hogy a Kerámiatérben bemutatott rengeteg kerámiatárgyat nem így kell szemlélni, és a szokásos aprólékos nézelődéshez itt nem is kap a látogató részletes magyarázatokat. Nem véletlenül nevezik a muzeológusok látványtárnak a csak pénzért kapható(!), az eligazodást valamennyire mégis segítő kiadványban ezt a két részbe tagolt (A világ kerámiái és Kerámiavilágok) tárlatot. Bár ők azt a reményüket is megemlítik, hogy majd mi végigböngésszük a látványtárat. Nos, szerintem ez képtelenség! Átnézeti képet igyekeztünk kapni egy-egy tematika, illetve egy-egy földrajzi hely, fazekasközpont kerámiáiból, és azon belül figyeltünk a kiugró és/vagy nekünk különösen tetsző darabokra. Ám minden igyekezetünk ellenére is volt olyan összeállítás, ahol elkelt volna a segítő magyarázat, hogy milyen elv alapján történt a tárgyak egymásmellé rendezése. Azért is, mert ahol mégis van a tárlókban, akár szűkszavú magyarázat, az ott sokat segít a megértésben.

Mindig is kedvencem volt a kerámia, mint anyag, a belőle készített tárgyak, de itt egy jó óra után nekem is elég volt belőlük. Sőt, mást sem volt már kedvünk itt megnézni. Ezután már csak az volt a feladat, hogy elvánszorogjunk a jókora távolságban lévő lifthez, hogy kijussunk...