Felemás egy hely

Miután ilyen kis zavarodások vannak a néprajzi múzeumok körül, remélem, hogy jó helyre írok... szóval, megnyílt az a nagy, hintaszerű intézmény a Hősök terén, Felvonulási téren, amit most Néprajzi Múzeumnak neveznek, ki van rá írva. Itt, ennek a címszónak a címe már erre az új helyre mutat, de a térképjelölő még a régit mutatja. És ez a felemás helyzet az igaz. Van is Néprajzi Múzeum, meg nem is. Az új épületóriásnak az egyik felébe nem lehet bemenni, mert az valami konferenciahely, de a másik oldala már fogad látogatókat. Az épület impozáns, érdekes az építészeti megoldás, rengeteg harc előzte meg a felépítését, de a ligetvédők, környezetvédők, kerület, város, az emberek minden tiltakozása ellenére arrogáns erőszakkal megépült. Persze, meg fogjuk szokni ezt is. A dísztribünt is megszoktuk. Lehet ezen a nagy házon le és fel sétálni kívülről is, nyílnak majd rajta bokrok, meg egy-két fa is, úgy tűnik. A kilátás, hát... szóval, felmész, de nem látsz messzire. De azért felmész. A kiállítás: lent, a mélyben, az ablaktalan sötétben van két nagy oldalhajó. Valójában eléggé összevissza anyag, sok-sok mázas köcsög van a tárlókban, különböző helyekről összehordva. Van afrikai gyarmatosítás, eszkimó, indián, távolkeleti, és mindenféle emléktárgy, az egyik teremben meg sok-sok fénykép is. Kérdeztem kifelé a portán, hogy és mikor kerül a néprajzi múzeum néprajzi anyaga ide? Hát, majd esetleg másfél év múlva, talán a jövő év végén, vagy soha. (???) Kérdeztem tovább, hogy a teremőr, aki ide be van állítva, miért nem beszél nyelveket? Az egyik külföldi látogatóról le akarta ráncigálni a hátizsákot, mert csak kézben tartva lehet vinni. A szegény nem értette. A teremőr magára mutogatott és azt kiabálta, hogy "no inglis, no inglis!" Mondtam a portán. A válasz: nem is a külföldieknek van ez a múzeum, semmi baj. Ööö... szóval, ezek az eléggé veges benyomásaim így, első megtekintésre.