A tudás szentélyében

Hát nem volt ma semmiféle nyílt nap, sem múzeumok éjszakája, egyszerűen kedvem szottyant bemenni a magyar tudás tárházába. De nem akartam beregisztrálni, olvasgatni, kölcsönözni, csak bemenni, végigjárni az épületet. Azt is lehet, de nem nagyon vannak felkészülve erre. Ültem vagy 10 percet, mert a recepciós hölgy valahol az emeleten mászkált az irodákban, a biztonsági őr meg nem engedett be. Hát így vagyunk. De aztán megjött a nő, és eléggé nem volt világos, hogy miért jöttem, Hát, látogató, állampolgár, férfi, errejáró, érdeklődő, van itt egy kiállítás is, és azért... és így kaptam is kölcsönbe egy elektromos kártyát, aztán bebocsáttattam. A kiállítás hamar megvolt, nyomdagép, majd egy fal Petőfi, egy fal Vörösmarty, egy fal Kölcsey, a legismertebb művükkel. Sissy is folyékonyan, magyarul. De ha már itt van az ember... a folyosón egy regiment készenléti rendőr volt, az Oroszlános udvarban parkolták az autóikat, és a tanártüntetés miatt miatt itt volt lesben állva a könyvtárban.,.. együtt kávéztam velük a büfében. A rendőr a művelődés, a tanárok ellen készülődik, s elbújik az ország könyvtárában, ahol szintén a kultúra szunnyad... érdekes kaland. A büfé egyébként szokatlanul olcsó. Azután felmentem a hetedikre, hogy magamba szívjam a könyvek porát az olvasóteremben, a szentélyben, a csend fészkén... de jó ott! Végigsétálni a fiókok, katalógusok között, egy pisszenés, a fotelben olvas valaki, mások laptopokon merik a tudást, mint vizet a kútból,,, itt azért elálmodozik az ember, ezért már érdemes... végighúzod az ujjadat könyvek, folyóiratok gerincén, megsimogatod az emberi értelem papírra vetett lenyomatát. Ez az intézmény méltó helyen van.