Hogy többet lássak a nap alatt

A Kálvin téren rohamszerűen rámjött, hogy nem is kéne annyira sietni sehová, itt van a Petőfi Irodalmi Múzeum nem is messze, Megújult, már át is adták, nosza, milyen lett? A régit láttuk, a felújítás alatt próbálkoztam, félig szétpofozva is láttam, most meg bejárható. Szép ez a Károlyi palota. Az emeleten Petőfi kiállítás van, milyen fura véletlen, hogy két napja voltam az egri galériában, ahol majdnem ugyanez a szellem uralkodott, a koncepció, tematika pont így hatott, a festmények jelentős része ott is meg itt is megvolt, hát gondolhatod, hogy másolat, vázlat stb. formában. De szép a kiállítás, megpróbálták a hagyományost az innovatív interaktívval ötvözni, Petőfi szobrok vitrine, festmények, Petőfi kora, barátai, népi életképek a korból, filmvetítés, játszószoba inkább fiatalabbaknak, fényhatások... Volt ott egy középiskolai osztály látogatóba, éppen beléjük botlottam, két fiú a mellettem álló tanárhoz fordult, hogy tanár úr, menni kéne már innen, a lányok már nagyon éhesek meg unják ezt az izét itt, pedig még csak a második teremnél tartottak. Gondoltam is, hogy nem lennék szívesen ma tanár. Az unatkozó süldők az interaktív cuccokhoz se nagyon nyúltak, zsebredugott kézzel araszoltak inkább tovább. Hmm. Kár. Pedig jó a kiállítás, megnéztem, amit tudtam, aztán nem bosszankodtam, inkább kimentem a felújított kertbe és sétáltam ott egy jót. Petőfivel találkoztam, éppen jött, a kardja is az oldalán, mondtam neki, hogy elnézést, de nem mindig működik mindenhol minden, ez egy másik éra. De rám nem haragudott, remélem.