További tobzódás

A Ráth villa meglátogatása után valahogy magától adódott, hogy el kellene menni a Róth házba is, nézzük meg ennek a fantasztikus művésznek a kezenyomát. Valahogy szellemiségében kiváltotta az emberből az egyik a másikat. Kicsit kacskaringós módon, gyalog, trolival eljutottunk a Nefelejcs utcáig, közben azért megnéztünk mást is, többek között a Rózsák terén a Szent Erzsébet plébániatemplomot, ahol szintén Róth Miksa munkái láthatók, és tovább folytattuk a gyönyörködést. Itt már korábban leíródott, hogy ebben a házban alkotott a művész, lent volt a műhelye valahol az udvaron, az emeleten meg a lakás található, részben eredeti tárgyakkal megőrizve. Ahogy a kiállított munkákat nézegettem, óhatatlanul eszembe jutott, hogy a császári és királyi udvari üvegfestő úr bizony zsidó származású volt, ilyenkor az ember megnézi, mi lett és mikor vele vagy a családdal... de nem csak ez jutott az eszembe, hanem az is, hogy hogyan lehetett tényleg közöttük ennyi tehetséges ember? Milyen sok zsidó származású művésszel találkoztam már, és a saját tehetségük okán lettek azok, akik. Na, hát sok minden hiányzik belőlem, nagy tehetségek nyomai biztosan, szóval, az jutott eszembe, hogy sokszor ezért egy kicsit irigylem is a zsidókat, hogy számarányukat tekintve mennyi nagy embert adtak országnak-világnak, és egy kicsit sajnálom, néha, hogy én nem vagyok az. De ez csak egy szubjektív dolog. Viszont páratlan ízlést tudhatott magénak ez az ember, a képeit nézegetve hihetetlen élénk színekkel is bőven az ízlés határain belül maradt, sőt. És micsoda részletek az üvegein! Ide is többször kéne még elmenni. Ha az ember szépségre szomjazik, akkor.