Külön része az egésznek

Csak később vettem észre, hogy a bazilika kincstára külön helyként van feltüntetve, és persze jogos is, mert a nagytemplomtól teljesen függetlenül látogatható. A főbejárat kétoldalán van két lift, mielőtt belépnénk a belső térbe, ha szembenállunk a Bazilikával, akkor a baloldali visz a kupola melletti kilátóba, a jobboldali meg a kincstárba. A jegyszedés logisztikája elég vicces, valahol sorban állsz a jegyért, még a bejáraton kívül, azután sorban állsz a megfelelő lift előtt a tömegben, felmész a kincstárba, és amikor már bejutottál fent majdnem a belső térbe, ott kérik a jegyet. De akkor már fent vagy és majdnem bent is vagy a két kis helyiségből álló kincstárba, azután, hogy ott derül ki, hogy te itt potyáznál vagy tévedésből jöttél ide, akkor onnan küldenek, bentről vissza, nem is egy nyelven. A kincstár - véleményem szerint - sokkal szerényebb, mint az esztergomi bazilika kincstára. De itt is érződik az a mérhetetlen ellentmondás, hogy egyes egyházi vonatkozások tobzódnak a számolatlan kincsben, és ők az elutasítók másokkal szemben, mások meg szerényen, visszahúzódó életmódot élnek, csuhában, nincstelenül, krisztus elvek alapján és ők a karitatív segítők is egyben. Ezt érzékelni is érdemes ellátogatni egy főtemplomok kincstáraiba.