Nehéz értékelés

Nehéz nem szólni, vagy mit szólni erről. Meg nehéz leosztályozni is. Meg tudnék indokolni egyestől ötösig bármit. Jelzem, nem először mentem el a Terror Házába, és lehet, hogy nem is utoljára. Ma az a helyzet, hogy szóval, időszaki kiállítás is van, Slachta Margitról, úgy van meghirdetve, hogy a legmodernebb magyar nő, aztán van egy terem, ahol tele van a fal Slachta Margit idézettekkel, egy kőkemény, vaskalapos republikánus szól ki belőle. De nem is ez a fontos a személyzet, az őrök pont olyanok, enyhe túlzással, mint az egykori ÁVH-sok, egyenruhában nyersek és durvák hazaiakhoz, külföldiekhez egyaránt. Vicsorogva tiltják a fényképezést mindenhol, magyarázatként egyszerűen csak van és kész. Nem, oda nem mehet be, arra sem mehet, mutassa a jegyét, nem baj, itt is mutassa, ahányszor csak kérem, ott álljon meg, ne mozduljon stb. Szóval, mint tudjuk, történelmünk sötét foltja ez a hely, és az is maradt, most is az. Brutálisan gonosz gazemberek voltak a nyilasok is, az ÁVH-sok is, semmi kétség. Ezt látnunk kell, ezt tudnunk kell, ezt nem felejthetjük el. Négy szint emberi gonoszság, a pincével együtt. A legtöbb izmus maga előtt görget valami ideológiai elnyomást, és ha nem megy szépszóval, akkor ököllel veri be a fejekbe Recsken, Gulágon, Andrássy úton, de a világ számtalan más pontján is. Talán felmerült itt korábban a kérdés, hogy gyerekeknek ezt nem kéne bennem meg felmerült, hogy miért is nem? A legkenetteljesebb, legmagasztosabb dolog, hogy a kisgyerekek sok helyen azt tanulják, hogy a főszereplő fejére töviskoszorúból font koszorút tesznek, folyik a vére, belevernek óriás szögeket a tenyerébe meg a lábfejébe, oldalába döfnek lándzsával, az szép? Az gyermeki? De ha meséket hallgat a kisded, akkor az apa és anya kiteszi az erdőbe a gyerekeit éhen halni, hogy a boszorkány befogja őket, ketrecbe hizlalja, mert itt sültgyerek-evés lesz, a Piroskát élve megeszi a farkas nagymamástól, a vadásznak meg ki kell vágni Hófehérke szívét, azért, mert szép és mindez rendben van? Az magasztos? De hát ez itt legalább igaz, ez itt velünk történt, mi, magyarok követtük el ezeket, ellenünk, magyarok ellen, ezt akkor ne lehessen tudni? Szinte minden családban van a történelemnek áldozata, kegyetlen, vérzivataros út vezetett bennünket a mába, ha megnézem a saját családom szerteágazó lombját a MyHeritage családfáján, horthysta vezérkari tisztek, koncentrációs láger parancsnok, orosz hadifogoly, auschwitzi áldozatok, leventék, cserkészek, úttörők, minden volt, ami a történelem szemszája-ingere. Nemesek, grófok, parasztok és nyilván jobbágyok is. A saját fiamnak vagy unokámnak hogyan kell megmagyaráznom, hogy a történelem abból áll, hogy fenséges és szent királyaink kezeket vágattak le, élve karóba húzattak, máglyán elégettek embereket hülye és mondvacsinált okokért, mondjuk istentagadás vagy felségárulás ürügyén, vagy éppen dorongokkal szétverették a szerencsétlen végtagjainak ízületeit, ezt a szép és nemes cselekedetet mindig felügyelte valami pap egy jelmezben, de mi ezeknek a lefejezőknek és égetőknek máig térdenállva hódolunk, a lábuk nyomát is nyaljuk a meghatódottságtól és tisztelettől, templomokat nevezünk el róluk. Itt meg, ezek a bácsik heréket vertek gumibottal, meg körmöket téptek le. Na, kisfiam, kisunokám, erre varrj gombot! Szóval, ilyen gondolatok suhannak a Terror Házában, magadban meg a lépcsőkön le és fel járkálva elmondod sokszor, hogy soha többé Horthyt, Szálasit, Rákosit, Kádárt, Péter Gábort, inkvizítorokat, náciakt, kommunistákat, sovinisztákat, irredentákat, de Schmidt Máriákat se, ha kérhetjük, uram, békét, nyugalmat, szabadságot, ha szabad ezt kérnünk, mindezek ismeretében, köszönjük!