Már majdnem, de még nem egészen

Szeptemberben voltam a szálloda vendége többedmagammal, egy konferencián vettünk részt. A hotel a Széll Kálmán tértől nem messze található a II.kerületnek egy elég forgalmas szakaszán. (Vajon van a fővárosnak kevésbé forgalmas szakasza?)
A szálloda jellemzően Art Deco stílusjegyeket visel magán, kicsit rendhagyó módon nincs a hallban grandiózus méretű recepció, ezt a funkciót egy asztalnál ülő személy látja el egy laptoppal. A parkolás kicsit körülményes a szűk és kis férőhelyes mélygarázsban. A szintek közti közlekedés többeknek okozhatott már gondot, legalábbis erről árulkodtak a kanyarokban látható horzsolásnyomok a falon, melyek több színben játszottak, arról árulkodva, hogy több autósnak nem sikerült elsőre eltalálni a kanyarodási szöget.
A szálloda közös helyiségeiben, így a mosdóban is kellemes, halk zene szólt, ez egyáltalán nem volt zavaró, kimondottan hangulatossá tette a légkört. a szállodában, így a szobákban is jellemzően tisztaság fogadott minket, bár a mosdóban, a zuhanyzót leválasztó plexifal tövében volt egy vastag porcsík, melyet ha én észrevettem, vajon a takarítószemélyzet miért nem? A szoba egyébként magyar viszonylatban kellően tágas, ízlésesen kialakított. Bár a szálloda egész területén tilos a dohányzás, ezt némely szállóvendég magasról lesajnálta. Ottjártunkkor a velünk azonos emeleten egy szobából csak úgy dőlt ki a füst. Mint kiderült, a szobában egy török üzletember állomásozik, a gyerekei onnan járnak iskolába. No comment...
A hotel egyértelműen leggyengébb pontja a konyha. Az elegáns étteremben felszolgált ételek a gasztronómia megcsúfolása. Egy 4*-os szálloda séfjétől az a minimum, hogy képes megfőzni egy rizst. Sajnos sokat vártunk el. Szétfőtt rizs, ízetlen ételek jellemezték a séf munkáját. a reggelinél alapvető hiányosságokat vettünk észre, mely orvosolható lenne kis odafigyeléssel. A müzlik nyitott tálakban vannak kitéve az asztalokra, száll rá a szennyeződés a levegőből, letüsszenti az óvatlan vendég (volt rá példa), nem is túl esztétikus. Egyik reggel kedvem támadt kakaót inni, azonban a kakaóporban pihenő légy láttán elmúlt ez az ingerem. Nem fordulhatott volna ez elő, ha a kakaó is zárható edényben van az asztalon, nem pedig egy nyitott tálban, ahogy a müzlik. Teából mindössze kétféle volt, igaz, az rogyásig.
a főételnél az újrahasznosítás szép példáit érhettük tetten, amikor a megmaradt alapanyagból másnapra valami új ebédet rittyentettek. Reménykedem abban, hogy a konyha terén történik valami változás, ha így volna, kedvenc helyeim egyikévé válhatna ez az amúgy barátságos kis szálloda.