A zsenialitás a koncepció egyszerűségében rejlik, ez a fajta "egyszerűség" meg mindent tarol. Egyszerűen bámulatos. 2006 darab fémoszlopból készült, 2006-ban állították fel, az üzenet meg egy csoda! Magányos, individuális, rozsdás oszlopok kullognak a végén, a lejtő alján, mert lejt az egész, azaz meredeken ível felfelé, attól függ, honnan nézzük. A különállók aztán egyre közelebb kerülnek egymáshoz, szűkül a térköz, növekszik az egység ereje. Végül összeolvadnak, eggyé válnak, már nem rozsdás, már nem magányos, már fényes acél, tűhegyes, késéles közös akarat! ! Hát ez az, így kell méltóképpen emlékművet faragni! Ez aztán kifejez! Persze, más kérdés, hogy kinek mit fejez ki, ott, ahol még be lehet sétálni az oszlopok közé, a turisták, gyerekek is gyakran bemennek. Esetünkben, utoljára hogy ott voltam, egy napsütötte koradélután, a besűrűsödésnél, ahol már nincs tovább, önfeledten párzott egy ifjú pár, nem is annyira zavartatták magukat, hogy az ember botladozva elment mellettük a vaslabirintusban. Egy negyedóra múlva visszamentem, hogy csinálnék valami fotót mégis, hát még mindig ugyanott tevékenykedtek. . Van, akinek erre is alkalmas az emlékmű és a szabadság.