Az ilyen szobrok, festmények aztán néha könnyeznek, olykor vért is, izzadnak, köhögnek, mindenféle mutatványt adnak elő, az üzemeltető szándéka szerint. És általában elég keservesek, depressziósok is. A szocializmusban meg jött egy másik nő, egy másik anya, aki ledobta a színes göncöket, ugyanolyan (sokszor nemtelen) kisdedet tartott a kezében, de nem volt semmiféle kiemelt elmeállapota, leginkább egészséges volt, nyugodt, derűs, békés. Jó üzenete volt. Tavasz van, jó idő, süt a Nap, anya és gyereke együtt fürdik, napozik, és semmiféle alázatot, bűnbánatot nem követel, csak mosolyt. (Ezzel nem valami ideológiákat akartam volna szembeállítani egymással, csak a művészetekhez fűződő viszonyunkat. ) A szocreál lakótelepek környékén gyakran előfordult ez a típusú proletár-madonna, beleillet a kor államának, emberének világképébe. Egy ilyen aktról előbb jut eszedbe a sport, az egészéges életmód, a higiénia, a harmónia, mint az erotika. Ez a nő, aki egyébként tényleg nagyon szimpatikus a kicsivel, szinte egyidős velem, emlékszem, anyukám egyik kolléganője lakott ebben a házban az ötvenes évek végén, amikor először Budapestre kerültem. Azóta ott áll itt, nem öregszik, talán tisztálkodnak még mindig, a lába mellet áll egy korsó, és a kezében talán törülköző van. Szerencsére a kurzusváltások nem üldözték el sehová.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
