A törököt ugyan nem a magyarok verték ki innen, hanem végül is az egyesített európai válogatott, de azért ebbe a folyamatba Magyarország Védasszonya is beleimádkozott. Nekem utóbb derült ki, hogy itt áll ő is, ebben a szoboregyüttesben. Azt láttam rögtön elsőre, hogy egy eléggé aránytalanul kicsi szobor is áll a félbevágott Tuck barát mellett, ki csak deréktól nő ki a kőből, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert szemmel láthatóan statiszta szerepe van. A barát felfelé, az égre fohászkodik, nem hozzá. Ő meg csak ott áll, oldalt, megnéztem közelebbről, mert amúgy egy inkább férfias arcú, fitness-hajpántot viselő jelenség, oda volt írva, hogy Beata, jé, ez egy nő. . . gondoltam, és már tovább is léptem. Aztán kiderült, hogy mekkora műveletlen vagyok, mert az van odaírva, hogy Beata Virgo Dabit Auxilium (A Boldogságos Szűz ad segítséget! ) és ettől már megvilágosodtam, szóval Márk közbenjárt Mária felé, Mária továbbította dolgot arra fel, a lovagok meg csak úgy elvéreztek a csatában, míg itt közben fontos könyörgések voltak elvérzésügyben. 150 évig meg nem könyörgött senki, pedig hát csak ennyi lett volna az egész. A csatatér másik térfelén harcoló egyebek meg nem isten teremtményei, azok csak vérezzenek szakmányban. Na, de hát ilyen a történelem meg a ideológiai támogatás viszonya, itt a tanulság, lehet oszolni, oszt jól van ez így.