Különleges mementó

Többször méláztam már kitelepítésekről, betelepítésekről azok tárgyi emlékeiről, de ez itt egy eltérő eset az eddigiekhez képest. 1951-ben Budapestről néhány hónap alatt kitelepítettek sokezer embert azon az alapon, hogy a régi társadalmi vezető rétegekhez tartoztak, katonatisztek, arisztokraták, gazdag tőkések, gyárosok voltak, és az összes lefoglalt vagyonukat, ingatlanaikat megszállták azonnal a kitelepítők. Az oroszok, meg a magyar kommunisták. Erről aztán évtizedekig szinte nem is beszélt senki. A "Te rongyos élet" című magyar film nyújt valami ízelítőt erről, de az inkább amolyan vidám kalandként jeleníti meg, mint borzalmas tragédiaként. Maga az emlékmű olyan, mint egy háromosztatú oltár. A középső részen áll egy figura, olyan, mint a szicíliai kolostorban őrzött múmiák, és a kezében egy madarat tollaz, azaz tépi róla a tollakat. A karakter rendeltetése maga a gonosz, azaz a diktatúra, az államhatalom, amely megfoszt a szabadságtól, mint a madarakat a szabad repüléstől. A két oldaloltáron egy-egy stilizált vagon látszik, a vagon ablakán kitekintő kétségbeesett arcokkal, akiket elhurcolnak a biztos egzisztenciából, otthonukból, a végtelenbe lévő ismeretlenbe. Azt hiszem, a legtöbben parasztgazdaságokban végeztek kényszermunkát. Az ő emléküket őrzi a zavaros történelmünk is, meg ez az emlékmű is.