Egyke családmodell

Ez egy afféle neo-realista, XX. század második felében készült, szocreál szobor, amikor a művészet valahogy nem a szépség ábrázolására törekedett. Kifejezetten csúnya embereket ábrázolt, sem az arcuk, sem az alkatuk nem szép, nem vonzó. Sematikus ábrázolás, nincs ruházat vagy csak jelzés szerűen, nem kidolgozott, nem áramvonalas, nem finom formák. Helyileg a nagyon forgalmas Bécsi út mentén húzódó kis lakótelep előtt található, ez még nem a tízemeletes panelkorszak, hanem még korábbról, az emberibb léptékű 2-3-4 emeletes - lift nélküli -, de azért egyen-kocka-hasáb sorházaké. Bécsi úti lakótelepként is emlegetik, illetve Gyenes utcaként is ismert. Somogyi József alkotása. A szobor 1963-ban készült (vagy 1964-ben?), tényleg jó pár hasonló zsánerű alkotás született ezekben az években országszerte. Ami érdekes, hogy ábrázolásukban a család 3 tagú, apa, anya és "csak" egy gyermek. Az viszont szép megjelenítés, szerintem a szeretetet, összetartozást fejezi ki, hogy az apuka egyik kezével a gyermek (a frizurája alapján vélhetően egy kislány) kezét fogja, a másikkal pedig az anyukáét, pontosabban szinte csak az ujjhegyeik érnek össze. A nőt ülő helyzetben ábrázolta, míg a másik két alak áll, és egy irányba, a Hármashatár-hegy felé néznek. A gyermek az ülő anyuka térdén áll, ovis korú, kicsi még.
A Fortepan adatbázisában rátaláltam egy fekete-fehér fotóra, érdekesség, hogy akkoriban még a fák sehol nem voltak, azóta szépen megnőttek, viszont szinte autó is alig volt, nos, ezekkel most már tele a bekötőút is.