"Szellemét a tűz nem égeté meg"

Dózsa György szobra egy igazán monumentális, több alakos emlékmű az Attila úton. Vele szemben a Tabán lankái, egészen pontosan egy buszparkoló a turistáknak, mögötte a Budavári Palota magasodik, én is onnan ereszkedtem le legutóbb.
A 60-as években került ide ez a teret a mai napig meghatározó, betöltő alkotás. Hogy miért éppen ide? Röviden, mert itt volt elegendő hely, míg az eredetileg tervezett helyszínen, stílszerűen a Dózsa György úton /a Thököly úti kereszteződésnél nem.
Az 50-es években lett kultikus figurává Dózsa György, mint az osztályharc paraszti származású hőse, azóta is kb. minden magyarországi településen van Dózsa György utca, az iskolákról, művelődési házakról már nem is beszélve. Aki amúgy nem is paraszti származású volt, hiszen régi székely nemesi családból származott. Na, ennyit a történelmi hűségről.
Szóval az 50-es években írták ki a pályázatot az emlékmű elkészítésére, amely 1961-ben került felállításra. Az 5-ös busz itt haladt el már gyermekkoromban is az Attila úton a Dózsa-szobor előtt, itt volt az egyik buszmegálló már akkor is, és mindig egy kicsit szorongással, félelemmel néztem rá, volt benne valami nyomasztó számomra. Pláne azok után, amikor már az iskolában is tanultuk, hogyan végezte a Dózsa-féle parasztfelkelés leverése után szomorú életét.
Dózsa György a központi alak, középen áll egyedül délcegen, megtermetten, kb. háromszoros életnagyságban, majdnem 5 méteres szoborként. A jobb és a bal oldalon is 4, illetve 3 alakos oldalszobrok állnak, Dózsa harcostársai. A talapzaton az 1514-es évszám, a parasztfelkelés éve szerepel.