Angyalok a Dunánál

Az Embermentők emlékművét tulajdonképpen 2021-ben avatták fel, az Embermentők parkját meg most adták át. Ha a Margit-szigeten sétálsz, a pesti oldalon kiemelkedő látványelem a rakpartra néző Pozsonyi úti Református templom, annak a tövében keresd a sarkon. A szokatlan alakú, nonfiguratív emlékmű még nem lenne elég az ötöshöz, nekem a mögötte hegyükre állított kockák tették azzá, azok a formaelemek, amik a Yad Vashem által gondozott Világ Igaza adatbázis neveit tartalmazzák, ahol azok a nemzsidó emberek szerepelnek, akik a vészben bizonyíthatóan zsidókat, ártatlan embereket mentettek valahogy. És legyünk büszkék, mert számtalan magyar ember is viseli ezt a kitüntető címet. És itt meg kell állni. Az általam ismert históriák szerint tengervér tapad a bejövő ősmagyarok, a királyok, a keresztények, a kommunisták, a nyilasok, a két világháború "hős" magyar katonái kezéhez, viszont embereket menteni csak kevesen szoktak, de vannak, igenis vannak embermenőink, nem csupa szégyenfal a történelem, valódi büszkeség is aranylángol a mocsokáradat feketéjéből. Nekem ez. Én gój vagyok, nem zsidó, másképp érzek, mint mások, ha a családfánkon mászkálok, horthysta vezérkari tisztek is akadnak, még haláltábor-parancsnok is, meg kommunista tisztségviselő, meg mellettük rengeteg holokauszt-áldozat is. A jó oldalán akarok állni, nem az idióta történelmi izmusok valamelyik külön szekerén. A jó pedig, úgy tűnik, sohasem az intézményesült egyházak, szervezett pártok oldalán áll, hanem egyszerűen csak az emberén. Itt angyallá avanzsált emberek vannak elénk mintául kivetítve. Ehhez képest semmiféle hazafiaskodás még csak a fasorban sincs.