Ország-világ megosztottsága

Már megint itt egy valami, amiről nem is olyan egyszerű írni. Pontosabban valaki, akit a valami ábrázol. Igazán az keltette fel az érdeklődésemet, hogy indulatok gyűltek össze, hogy ezt a szobrot, amlékművet távolítsák el. Mások meg indulatból azt mondták, hogy de akkor is kell, marad. Na, de miért is? Itt áll egy téren, Angyalföldön Magyarország egyik volt miniszterelnökének szobra. Elég élethű, én rosszul fényképeztem, ha nem látszanak így az arcán a csíkok, meg más szögből jön a fény, egészen másképp néz ki. Jellegzetes figura, még azok közül való. akik valamennyire tudtak öltözködni, nyakkendője leér a nadrágjáig, kezében meg ott van a fehér Kent, amit mindig szívott. De miért szeretjük vagy nem szeretjük? Mert lemészároltatta külföldi segítséggel a saját népét, hogy rájuk kényszerítsen egy idegen vallást? Nem. Elvesztette a muhi vagy a mohácsi csatát? Elvesztette a két nagy világháborút? Százezreket küldött meghalni? Nem. Csupán megnyitotta határt, lehetővé téve Európa két - undorítóan szembenálló - felének egymáshoz való csatlakozását. Százezreknek okozott boldogságot, adott szabadságot, szerzett emlékezetes örömöt. Persze, ez csak az én magánvéleményem, aki amúgy nem kedveltem különösebben Horn Gyulát, csak megpróbálom objektíven értékelni a jelentőségét. Dióhéjban ennyit erről a szoborlátogatásról.