Naplövő

Megláttam, hogy itt van fent ez a szobor, szűzen, vélemény nélkül, és faragatlan tahósávomat mélyen szégyellve, hogy még soha nem hallottam róla, azonnal el is iszkoltam a Csörsz utcába, a MOM Park mögé, hogy felfedezzem... nos, szóval... valamikor biztos sokat jelentett valakinek vagy valakiknek, állítólag egy épület csúcsán állt, aztán a háború után leszedték, mert, hogy nyilas, és az ronda emlékeket szül, most meg valaki rehabilitálta, újra megvalósították. Kampfl József, az alkotó nem nagyon értett az íjászathoz, a fellövő fazon a nyilat az íj külső oldalának támasztja, ami hát ugyebár... nem eredményez jó találatot, finoman szólva. De mit is kéne eltalálni? Az jutott eszembe, hogy akkor, ha valaki pontosan függőlegesen fellő egy nyilat, és ráadásul szélcsend is van, akkor az jó eséllyel éppen rá esik vissza. Lehet, hogy ez egy szuicid íjász. mert éppen pocsékul ment az üzlet az optikai műveknek, amikor készült. A másik verzió, hogy ez egy un. "naplövés". Az ősmagyarkodó hagyományőrzők egyik mániája, hogy recsegés-ropogásig megfeszítik az íjat, aztán kilövik az égbe, a nagy semmibe és ilyenkor talán vijjognak is. Én is gondoltam már rá, nekem is van íjam és nyilam, milyen szép lenne egy pazar naplövés, aztán fél napig káromkodva keresgélni a nyílvesszőt valami bozótosban.