Kölcsey Ferenc szobra Budapest

Azóta már 1974 óta, azaz 49 éve itt üldögél háborítatlanul életnagyságúnál valamivel nagyobb bronz ülőszobra. Háta mögött egy fehér márvány támfal található, amelyen a felirat Huszt című verséből vett idézet: "Messze jövendővel/komolyan vess összve/ jelenkort,/hass, alkoss, gyarapíts/ s a haza fényre derül. "
Ruházata egy szép, zsinóros díszmagyar felöltő kigombolva, alatta gombos mellény, nadrágja díszes térdcsizmába bújtatva. Kabátja a szék támlájára csúsztatva a költőóriás háta mögött. Jobb kezében egy könyvet, talán saját verseskötetét tartja. Bár csak 48 évet élt, de szerintem idősebbnek nézett ki a róla készült festményen és itt a szobor esetében is, talán az erős kopaszodása miatt. A szobor lefelé néz, szomorú arccal, vele szemben a buszvégállomás és a Budapest Felső-vízivárosi Szent Anna plébánia található. Közvetlen környezete szép zöld, egy kis park kapott itt helyett, zöld növényekkel, cserjékkel.

Szatmárcsekén, az emlékei között, a kúriájában eltöprengtem, hogy itt élt, magányos, visszavonultan egy világvégi faluban. . . újabban egy csomó hang utal arra, hogy homoszexuális volt, erre mit mondhatnék, ez teljesen közömbös, nekem, mint utókornak, legfeljebb a magányának a fájdalmát fokozhatta. Nagy lélek lehetett. Hogy itt, a Batthyány téren sokszor sokaknak alig észrevehető, annak az lehet az oka, hogy örökké takarásban van. Azon a járdán, azon az oldalon szinte senki nem jár gyalog, a várakozó buszok meg szinte mindig elrejtik a szemek elől. Vándorszobor, A metróépítkezés miatt elment, aztán visszajött, kisebb talapzatra, de nagy hátfallal.