Sokszor alig látható

Szerintem Kölcsey Ferencről kevesebb szó esik, mint a köztudatban sokkal többet forgó Petőfiről, Arany Jánosról, József Attiláról, legfeljebb, ha a kérdezett a homlokára üt, hogy hát persze, hiszen a Himnusz. De nem is volt olyan termékeny költő, inkább beszédei, levelei voltak többen, amik a hagyatékát képezték, Markáns kritikus is volt, és nyelvújító, voltak ellenfelei és barátai, de mindenképpen nagy nyomot hagyott maga után. Szatmárcsekén, az emlékei között, a kúriájában eltöprengtem, hogy itt élt, magányos, visszavonultan egy világvégi faluban... újabban egy csomó hang utal arra, hogy homoszexuális volt, erre mit mondhatnék, ez teljesen közömbös, nekem, mint utókornak, legfeljebb a magányának a fájdalmát fokozhatta. Nagy lélek lehetett. Hogy itt, a Batthyány téren sokszor sokaknak alig észrevehető, annak az lehet az oka, hogy örökké takarásban van. Azon a járdán, azon az oldalon szinte senki nem jár gyalog, a várakozó buszok meg szinte mindig elrejtik a szemek elől. Vándorszobor, A metróépítkezés miatt elment, aztán visszajött, kisebb talapzatra, de nagy hátfallal.