Autólátogatás

Na, az ilyenfélének, mint én, természetesen kötelező zarándoklat egy-egy új Kolodko-szobor. Annyi báj, szellem, üzenet van a kis alkotásokban, hogy képtelenség őket nem szeretni. Sokan itt-ott letrabantozták ezt a kis mütyűrt, meg jött a szokásos hátsóudvari szél is, hogy ez nem művészet, hanem szégyen, de ez nem rongál semmit a művész szobrain, sőt! Ha megnézed, hogy kiknek ez a véleménye, márpedig meg szoktam nézni, akkor még büszkébb vagyok, hogy nekem ez tetszik. És nem csak a cukiság, hanem kis karikatúrákba zárt kőkemény gúny, torztükör, üzenet, vélemény. Igen, a Vissza a jövőbe filmeket bizonyára mindenki látta, amikor igen viccesen fantasztikus helyekre járogathatunk a történelemben egy csodajárgány és egy elszabadult tudós segítségével. Hát innen a párhuzam... és akkor mi az aktualitása? Nehéz lenne nem érteni... például, ha lenne egy ország, de ez nyilván csak teória, ha lenne egy ország, ami olyan szlogenekkel kampányol, hogy az az ország előre megy, nem hátra, közben visszahoz a középkorból intézményeket, ispánokat, vármegyéket, meg hozzá aranybullázik, tatárjár is folyamatosan, szóval az azért vicces lenne, igaz? Na, itt van erről egy kisautó, aminek ráadásul fel is lehet nyitni a tetejét-oldalát... és a Keleti pályaudvar előtt kelleti magát, jelezvén, hogy az a bizonyos, csak mesékben létező fantáziaország kelet felé kelleti magát állandóan.