Minennap jó rájuk nézni

A Vigadó tér előtt a Dunakorzón, pontosan a 2-es villamos megállójában található ez a szobor, amely igen népszerű az erre elhaladó turisták, városnézők, sétálók körében, ahogy a képeken is látszik, a kutyusával labdázó diáklányt ábrázolja. Egyébiránt a lány mellett körben ülőhelyek is vannak, s bár ide tűz a nap, de ilyenformán pihenőhelynek is alkalmas.
Raffay Dávid szobrászművész 2007-es alkotása (ezt eddig nem is tudtam, csak rákerestem a neten). Az alkotás bronzból készült, életnagyságú méretezésű, valósághű, realista alkotás.
A kutyus fejét meg kell simogatni, ez állítólag szerencsét hoz. Nemcsak ennél a kutyánál, de minden kutya szoborra igaznak mondják ezt a szokást.
Megtaláltam a szoboravatásra készül beszédet, az utolsó bekezdést beillesztem, hátha másnak is érdekes:
"Raffay Dávid az állat és az ember kapcsolatában, de a szobrászatban is az időtlenség, a keresetlenség, a szó legtisztább értelmében megfogalmazható ártatlanság, ha úgy tetszik: egy új ősiség felmutatója, az átlátható helyzetek művésze. Szobrászata eredendő szobrászat, innen és túl is az ábrázoláson. Teljes elfordulás a felület játékaitól és a plasztika felületességétől. Csak annyira foglalkoztatja a felszín, hogy a dolgok mélyére hatolhasson. Látványelvű és mégsem fűrészporos realista mert a tételes valóságban rejlő költészetet, a helyzetben rejlő drámát firtatja. Egyénisége, finom érzékenysége hajtja, tehetsége emeli ki közegéből, s teszi, hogy ne feledkezhessék meg rólunk. " Írta és elmondta: Antall István; Budapest, 2007. április 24, kedd, 14 óra.