Egy szomjas mackó

Már mosolygok, amikor a friss értékelések között meglátom Ugor újabb beszámolóját, mert általában csak mi ketten szoktunk szobrokról írni itt, és úgy tűnik, mintha egymás nyomában járkálnánk keresztül-kasul a fővárosban. Kettőnk között a lényeges különbség, hogy nagycsaládos és aktív dolgozó emberként nekem sokkal kevesebb a szabadidőm, részben ebből következően én mindig jelentősen le vagyok maradva az értékelésekkel, de azért igyekszem. Van még pár tavaly nyári elmaradásom is, de komolyan rajta vagyok a kezelésen. Folyamatban van...
Ez a bizonyos Nagy Imre tér nekem eddig egy szürke zóna volt. Pedig a téren nemcsak közpark, de egy kis játszótér is van, bár sajnos jelenleg mindkettő leginkább hajléktalan-tanya.
Mindez a Külügyminisztériumtól pár centire. A külügy épülete mögötti kis tér bisztróit, kávézóit teszteltem, így futottam bele Mackó úrba. Egyből beugrott, hogy vannak kifejezett mackó-gyűjtők is a városban, akik mindenféle mackós helyet ismernek, gyűjtenek (utca, szobor, felirat, logó, stb.).
A köztérképen úgy olvastam, hogy a hivatalos neve Mackós-kút, de ezúttal nem jött belőle víz és a medence is üres volt. Annyit tudni még a szoborról, hogy Medgyessy Ferenc szobrász alkotása és 1957-ben helyezték ki. Rendszer-semleges téma, csak egyszer bolygatták, amikor is 1966-ban áthozták ide a mostani helyére a Fő utcából. 80 cm a tartókő/medence átmérője és a mackó magassága is 80 cm. Fehér mészkőből készült.
Érdekesség még, hogy a Madách Színház előtti táncosnő bronzszobrát szintén ez a művész alkotta.