Lehangoló történet

Katyn és Szmolenszk az emberi hitványság szinonimái is lehetnek a történelemben. Történt valaha, hogy a második világháború kezdetén a két bekattant diktátor, Hitler és Sztálin ketté akarta tépni Lengyelországot, ki-ki a saját javára, kétfelől megtámadták, a szovjetek elhurcolták a lengyel tiszteket és tömegsírba lőtték őket a Katyn melletti erdőben sokezerszám. Később ezt erősen tagadták és ráfogták a németekre. Később lebuktak, hogy mégis ők voltak azok. Volt egy kis tényfeltárás, és, hogy valami végtisztesség is legyen, a fél lengyel kormány odautazott, hogy részt vegyen az eseményen. Hihetetlen bonyolult, szövevényes okok miatt a delegáció lezuhant a katonai reptér mellett és senki sem élte túl a balesetet 2010-ben. Azóta feltártak a repülőtértől és a repülőgépről számtalan olyan tényt, ami ide vezetett, egy olyan országban, ahol mindig mindenkit, aki nem tetszik, lelőnek egy parkban, egy hídon, sokan kiesnek egy sokemeleti ablakon, meg sokan meg is mérgeződnek, minden következmény nélkül. Nos, az istenadta magyar nép a tragédia idején még sülve-főve együtt volt a lengyel néppel, V4-ek, meg a két jóbarát együtt issza borát, stb. Na, és a Budafok-Tétényi önkormányzat el is határozta, hogy az Isten háta mögött, egy senki által nem járt, látogatott helyen, a Dana partján a Suzuki szervíztől takarva létrehoz egy emlékművet erről a történetről. Makoldi Sándor Gyula, az alkotó sírdombot emelt, 12 méter átmérőjűt és másfél méter magasat. Tetejére (ha nem tudnád, az nem egy kereszt!) szilánkokból koporsószöget, repülőgépformát mintázott gránitból, a belváros felé meg kaput, egymásba hajló motívumokkal, és ez egész a lengyel és magyar nép örök és elévülhetetlen barátságát hívatott megjeleníteni, számtalan apró vonatkozással. Igen ám, de időközben változtak a szelek, és ma már a magyar rögvalóság, hogy újra az orosz néppel vagyunk örök és elévülhetetlen barátságban, következésképpen a lengyel testvérekkel nem annyira amúgy szép egy ilyen emlékmű, meg a története is, nem igaz?