A Palotaváros nagy írója

Mikszáth Kálmán szobra meglepő módon a Mikszáth téren áll. A nem igazán jó hírnévnek örvendő VIII. kerületnek talán ez a leghangulatosabb része, a mely a Palotaváros nevet kapta, ahol ráadásul a közbiztonsággal sincs gond, legalábbis én már 30 éve járok errefelé bulizni, szórakozni (is), és még soha semmi atrocitással nem volt találkoztam, de a baráti körömben sem hallottam ilyesmiről, ami azért a VIII. kerületre azért úgy en bloc nem mondható el.

A szobrot 1961-ben emelték, a korabeli sajtó ilyenformán emlékezett meg az eseményről: "A Mikszáth Kálmán téren ünnepélyesen átadták Budapest népének Mikszáth Kálmán szobrát, amelyet a Fővárosi Tanács állíttatott az író halálának 50. évfordulója alkalmával. A szobor Kocsis András Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A Mikszáth Kálmán emlékbizottság nevében Illés Béla Kossuth-díjas író, az emlékbizottság elnöke mondott beszédet. (MTI)"

A helyszínválasztás ezúttal sem a véletlen műve, ugyanis az író 1902-1910 között feleségével, Mauks Ilonával a tér - akkoriban Reviczky tér - 1. számú házának első emeletén lakott. Az épület később Sophianum néven a Sacre Coeur apácák leánygimnáziumaként működött, majd a piaristák költöztek ide, ma pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának ad otthont. Korábban másutt is laktak Mikszáthék Józsefvárosban, például a közeli Mária utcában is.

Amikor a szobrot emelték, a tér még egészen másképp nézett ki, sokkal kisebb volt, ugyanis a szobrot körbe lehetett autózni, mögötte is volt utca-szakasz, nagyjából háromszög formájú volt a tér, már négyzetes lett. Ez talán a 90-es évek óta, vagy a rendszerváltást követően valamikor teljesen átalakult, a tér sokkal nagyobb lett, egyrészt pihenőpark funkciót kapott, másrészt a környező vendéglátó egységek teraszai a térre települtek ki. A tér közepén egy kis szökőkutat is kialakítottak. Emlékszem még arra is, hogy a 90-es években itt a téren tartottak nyaranta mini-fesztiválokat, koncerteket is, amit a környékbeli lakók nem fogadtak egyöntetű lelkesedéssel. A Sexepil koncertjén az egyik feldúlt, nyugalomra vágyó lakó nemes egyszerűséggel az ablakból leöntötte vízzel a színpadot s vele együtt a fellépő zenekart is.

A szobor alapszíne fehér, mészkőből készült, életnagyságnál valamivel nagyobb, ezáltal nagy írónkat robusztusnak, monumentálisnak ábrázolja. Korabeli elegáns ruhában, felöltőben, kabátban ábrázolta a szobrász, bal kezével sétapálcára támaszkodik. Az író cipője előtt mécses és koszorú jelzi a jelenkori megemlékezést.

Még egy érdekesség a térről, van itt egy nagyon jó állat és humán patika, ahol már többször sikerült olyan gyógyszert beszerezni, ami az egész fővárosban hiánycikk volt.