Legyen hát

Úgy látszik, ezzel is lépéskényszerbe kerültem, rendben, említsük meg külön a Millenniumi emlékművet, kiragadva a Hősök tere egészéből. Nekem már annyira természetes látvány, hogy meg kell próbálnom magamat belehelyezni egy külső, más ember helyébe, hogy mit is láthat ő... elég sokféle nemzetiségű embernek mutogattam már duzzadó nemzeti kebellel a Hősök terét, magyaráztam kézzel-lábbal a honfoglalást, meg a királyok tetteit, sorát. Az emberek nem nagyon ismerik más országok történelmeinek hőseit. A történelem szinte soha nem objektív, lokális heroikus bálványokat gyárt, azt tanítják helyben, és hát a mi hősünk mindig igen jóarcú. A szobrok szerint honfoglalók markáns férfiszépségek voltak, a lovaik, azt hiszem, akkor nem létező fajták, a hmmm.. különféle sisakok, fejfedők meg hát... na, de ne kötözködjünk, ha külföldre megyünk, ott pompáznak az ő helyi hőseik, a délcegek, a felszabadítók, a világverők. És persze ehhez a dizájnhoz mindig különféle színvonalú szentek is járulnak, főalaként, mellékalakként, de mindenképpen az ország igazhitének bizonyítékául. A mi szentjeink mindig velünk repkednek háborúban, focimeccsen, meg ahol akarjuk. És így a mi szentjeink nyilván ellene vannak más országok szentjeinek. Ez így abszurd, de mit tegyünk, ebben szocializálódott a fél világ. Csak belegondolok, hogy a Brancaleone ármádiája c. olasz filmben a betörő, kalandozó, honfoglaló magyarok nem fél, de teljesen vad előemberek voltak, primitív állatbőrös horda, akik nyersen ették a porban elkapott csirkét... de ez is egy szemlélet, ilyen is van, nem tudjuk cáfolni. MIndenesetre itt áll egy emlékmű. hogy felkiáltójelként az égbe írja, hogy ezer éve sámánista nomád telepesek érkeztek keletről, itt letáboroztak, ruhát, vallást, szövetségest, életmódot cseréltek, számtalanszor frissültek más nemzetek véréből, de itt vannak, élnek, és büszkén megmutatják mindenkinek az emlékműveiket. Én is, persze. Szerintem Budapesten járva ez abszolút kihagyhatatlan kategória.