Valamit erről is

Egy időben az volt a pejoratív jelző, hogy valaki paraszt, szántóvető vagy földműves. A manó tudja, hogy miért, ez terjedt el, hogy az valami lenéznivaló dolog. A munkás meg nem annyira, az valami urbánus izé, mégsem a faragatlan vidéki. Azután, hogy jött megint valami szemléletváltás, a munkás lett a célkeresztben, az a szocialista, az a főellenség, aztán az utókor kezdte elpucolni a művészetből a munkásokat is, mert az meg már milyen szocreál. Ez a munkás, itt a Szépjuhásznénál (meg néhány másik szerte az országban) meg valamiért megúszta a tisztogatást, itt maradt ilyennek, amilyen. Gyerekkel áll a hajdani úttörővasút megállója, meg a büfé mellett, talán azt szimbolizálta, hogy a munkásosztály egészséges, szép, izmos,, kirándulni megy, viszi a gyerekét is, okosan, hasznosan tölti szabadidejét és így indulnak ketten a szebb jövő felé. Nekem egyébként nincs semmi bajom senkinek szobrával, ha csak nem valami túl gonosz az üzenet, De ez nem az.