Erre jártam keresgélés közben

Már többször írtam itt szobrok kalandos sorsáról, néha többet mászkálnak, mint az élő emberek, ezt a bizonyos szobrot meg meglátogattam vagy ötször az elmúlt egy-két évben, mégsem írt ide semmit senki. Szóval, a története bizarr, akárcsak a magyar történelem jobbra-balra árapály hullámzása. Bizonyos politikai vonulatok éppen Nagy Imre és társai újratemetésének kapcsán bukkantak elő a semmiből, mondhatnánk, a halott népszerűségének hátán lovagoltak be a köztudatba. Nagy Imre kultuszának fellobbanása egyidős az ország rendszerváltásával, vele, az ő posztumusz segítségével kovácsoltunk tömegeket az új társadalomba megint. Demján Sándor nagyvállalkozó anyagi segítségével valósult meg ez a szobor a Vértanúk terén, és ekkor még az ország hajója az új Európa, a demokrácia felé haladt. Nagy Imre szobra bizalommal nézett a parlament felé, életáldozata nem volt hiábavaló. Aztán fordított a kormányos, és szélsőjobbra vitte a hajó útját, irredenta, soviniszta emlékművek keletkeztek, állíttattak vissza, ez a szellem nem azonos már az új világgal, ez a régifajta feudális mocsár. A reformkommunista miniszterelnök hirtelen útba lett a képben, kivágták hát onnan, Demján minden tiltakozása ellenére, Marx és Engels régi szobrának helyére került a Jászai Mari térre. És most nem néz a parlamentre, hanem vádlón Budára.