A bárányok hallgatnak

Az Erzsébet téren a földalatti (M1) lejáratánál található szoborcsoport. Szögletes mészkő talapzaton álló bronz juhász 4 báránykájának furulyázik. A szobrot 1929-ben avatták fel, szóval nem egy mai darab, hamarosan 100 éves lesz. Régen - 50-es évektől évtizedeken át, amikor az Erzsébet tér még Engels tér volt, és itt volt a buszpályaudvar, akkor a szobor még a tér másik oldalán, a József Attila utcánál állt. Valószínűleg a tér rekonstrukcióját követően vagy annak keretében helyezték át ide (2006-ban, a mindentudó világháló szerint), ahol ma is található. Itt nemigen mutat, nem adja magát, csak elrohannak az emberek mellette.
Horvay János szobrászművész alkotása, aki a 20. század 1. felében számos monumentális köztéri szobrot készített, de sírkőszobrászként is népszerű volt. Ahogy előttem már írták, ez a juhász szobor is eredetileg sírkőnek készült, méghozzá Blaha Lujza színésznő, "a nemzet csalogánya" részére. A síremlék készítésére ugyanis pályázatot írtak ki, dehát nem ő nyerte. Most direkt rákerestem a nyertes műre, az valóban sokkal monumentálisabb, dór oszlopos tető alatt ábrázolja az ágyban fekvő (vélhetően már halott) művésznőt, mivel a körülötte lévő puttók szomorú arcot vágnak és a lantos is búsan lehajtott fejjel penget.
Gondolom a népi hangszerekkel próbáltak a művészetekre, a zenére asszociálni (furulya, lant), a szomorkodás meg a haláleset miatt indokolt.