A halál és az élet mezsgyéjén

Gondolkodtam rajta, hogy miért nem emlékszem erre... kb. 50 éve rövid ideig itt dolgoztam a radiológiai klinikán, és nem rémlik, hogy láttam volna ezt a szobrot. Persze, lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé. Mindenesetre, régi képekre rákeresve, azt hiszem, nem volt ez mindig egyhelyen. Ahogy a szobrok többsége, talán ez is vándorolt. Érdekes, hogy a két világ határán, Ludovika, katonák (a halál mesterei), klinikák (az élet vitézei) közös halmazán áll. Még érdekesebb, hogy ez egy első világháborús szobor és a második világháború alatt állították fel, jelezvén, hogy nem tanultunk semmiből, tovább lövünk, ölünk, ártatlan orvosok halnak meg. Nem, hogy ártatlanok, de a hadidoktor tényleg hős, különlegesen bátor, kiemelkedő jellem, aki a többi baromarc által okozott tűzviharban, golyózáporban menti, sokszor az élete árán is azokat az emberi testeket, talán lelkeket is, amelyekben a többiek szándékosan kárt okoztak. A sereg rombol, az orvos meg fáradhatatlanul gyógyít, ment, javít, reparál. Micsoda ellentét! Legyen hát az ilyen valódi szenteknek az emléke áldott örökre!