Pepita Báró

Báró Podmaniczky Frigyes nem hétköznapi szobra a róla nevezett téren áll a "kék" metró vonalán, az Arany János utcai metrómegállóban. A Bajcsy-Zsilinszky út sűrű forgalma napszaktól függetlenül itt halad el a tér mellett.
Ki is volt ő? XIX. századi politikus, akadémikus, országgyűlési képviselő, 1848-49-es huszárkapitány, evangélikus egyházkerületi felügyelő, újságíró és felelős szerkesztő, a Nemzeti Színház intendánsa, szóval egy igazi polihisztor. 1873-tól 1905-ig, több mint 20 éven át a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnöke volt, e pozíciójában rengeteget tett Budapest főváros fejlesztéséért, megújításáért, hozzájárult modern világvárossá válásához, megszépüléséhez. Nevéhez kötődik a fővárosi rendezési terv, a ma is ismert körutak és a sugárutak rendszerének kialakulása , a dunai rakpartok, illetve három Duna-híd megépíttetése. Egy olyan nemesember volt, aki nemcsak a saját életével, jólétével, gazdagságával foglalkozott, de közcélú alapítványokat is létrehozott, s bőkezűen adományozott a köz javára.
Már életében sok legenda és mókás történet is kapcsolódott személyéhez. Furcsa öltözködési szokásai miatt Pepita Bárónak, Budapest Vőlegényének, Kockás Fricinek is hívták.
Szobrát 1991-ben avatták fel, Kő Pál alkotása. A szobor egy oszlop fülkéjében áll, fejmagasság felett, talapzata egy körbefutó rácsos vas ülőpad. Felette kör alakú bronz kupolát emeltek, amelynek egy óra van a tetején. A Báró kezében városvédő Pallasz Athéné szobrát tartja. Extrém hosszú bajusza van, haja viszont sajnos már egyáltalán nincs.